“…a gyermekeknek két dolgot kell adnunk:

gyökereket és szárnyakat.”
– Goethe

 

A Keszthely és Hévíz Térségi Tehetségsegítő Tanács

a humanisztikus pszichológiát tűzi a zászlajára

Eszerint a legfontosabb emberi szükséglet,

amelyben az emberi lélek leginkább magára ismer,

az élet értelmének keresése, és a

lelkiismeretben megnyilvánuló

erkölcsi döntések.

Az önmegvalósítás azt jelenti, hogy valaki emberi méltóságának, a benne rejlő képességek, lehetőségek csak rá jellemző egészének, sokszínűségének megfelelően élhet. Az önmegvalósítás tehát a bennünk rejlő lehetőségek kibontakoztatása.

Abraham Maslow, a neves humanista pszichológus szellemesen egyszerű módon piramisként ábrázolta egymásra épülő indítékainkat a pszichés fejlődés során:

Az
önmegvalósítás
(értelmes élet) igénye
——————————
Az elismerés vágya
(önbecsülés, elismertség, státus)
————————————————–
Szociális szükségletek (gyengédség, kapcsolódás)
————————————————————————
A biztonság szükséglete (biztonság, védettség)
———————————————————————————————-
Alapvető élettani szükségletek (étel, ital, alvás)
———————————————————————————————————

Ugyanez kicsit átköltve:

 

Az újszülöttnek mindenek előtt testi szükségleteit kell kielégítenie. Ezt követi a biztonság utáni vágy. Ha biztonságban érzi magát, a gyengédség, a kapcsolódás igénye lép fel. Ez után az érvényesülés, az elismerés, a siker vágya sarkallja a gyermeket. Végül az önmegvalósítás célja ösztönzi cselekvésre. A piramison ábrázolt indítékok tehát egymásra épülnek. Maslow azt is elmondja, hogy nem mindenki jut el a “csúcsra”, az önmegvalósításra, sőt (az emberiség többsége!) valamelyik szinten elakad.

 

Ugyanezt ábrázolja az alábbi rajz:

Más módon is szemléletessé tehetjük Maslow elméletét. Az alábbi ábra nemcsak az egymás után megjelenő motívumokat mutatja be, hanem azt is, hogy a fejlődés során egyik sem szűnik meg, de újabb indíték válik dominánssá az ember életében.

Maslow későbbi munkásságában az alábbi felosztást tette:

 

A)    Hiány alapú, “D” szükségletek

A hiány alapú, “D” (Deficiency) szükségletek ha nem elégülnek ki, az feszültséget, szorongást eredményez.

1. Fiziológiai szükségletek: éhség, szomjúság, szexualitás
2. Biztonsági szükségletek: fizikai védettség, kiszámíthatóság
3. Szeretet, valahová tartozás szükséglete: gyengédség, viszonzott szeretetkapcsolat
4. Elismerés szükséglete: önbecsülés, mások általi elismerés, hírnév, becsvágy

 

B)    Növekedés alapú, “B” szükségletek

Növekedés alapú, “B” (Being) szükségleteket (amiket akár spirituális vagy egzisztenciális szükségleteknek is nevezhetnénk). Ezek soha nem elégíthetőek ki teljes mértékben.

1. Kognitív szükségletek: tudni, érteni, megismerni az igazságot
2. Esztétikai szükségletek: szimmetria, rend, szépség
3. Önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket

 

Ha az ember lelki fejlődése valóban megreked valamelyik indíték szintjén (ahogy Maslow elméletéből következik), egy sajátos személyiség-tipológia vázlata bontakozik ki:

 

1. Vannak olyan emberek, akiknek semmi más nem fontos, csak testi szükségleteik kielégítése. Ez vagy azért van, mert olyan nyomorban élnek, hogy minden energiájukat leköti a betevő falat megszerzése, vagy azért, mert nem látnak magasabb célt vagy nagyobb értékeket. “Az élet célja semmi más, mint jó evés és jó ivás” – halljuk egy operett-dalban.

 

2. Vannak, akiknek az a legfontosabb, hogy biztonságban érezzék magukat. Tény, hogy a csecsemő számára a harmonikus lelki fejlődéshez nélkülözhetetlen, hogy biztonságban érezze magát az anyai ölben vagy a család – illetve a körülötte élő emberek – szerető, védő légkörében. De elgondolkoztató, hogy kortársaink közül nagyon sokan a biztonság-keresés szintjén élnek, és biztonságukat az anyagi biztonságban vélik megtalálni. Burjánzanak a biztosító társaságok – válaszképpen a rejtett, de állandó és tömeges szorongásra. Kőmíves Kelemen a feleségét áldozta fel “fél véka ezüstért, vél véka aranyért”, a mai ember pedig minden bensőséges kapcsolatát feladja a több és még több pénzért és anyagi jóléte megteremtéséért.

 

3. A gyengédség utáni vágy az emberi kapcsolatok fontosságát tenné hangsúlyossá, de e helyett a szeretetről levált szexualitás tölti be sokak életét. Minthogy a pótcselekvés nem elégíti ki a valódi szükségletet, sokan krónikus szeretet-éhségben szenvednek. Üres a szeretet-tankjuk. Ennek az állapotnak a kórelőzményei:

• Szüleim nem szerettek, eldobtak (Kukorica Jancsit a kukoricásba rejtették, ma a nem kívánt csecsemőt a szülőotthonban felejtik).
• Nem dobtak el, de nem foglalkoztak velem, nem volt rám idejük.
  Gyilkolták egymást (szóval, hallgatással, olykor tettleges bántalmazással is).
• Elváltak. Engem senki sem töltött fel szeretettel, üres vagyok.

 

“Jaj, szeressetek szilajon!” – írja József Attila. De a szeretet-vágy nem szeretet. Szeretni csak az tud, akit szeretnek. A szüntelenül kapni vágyó, de adni nem képes ember infantilis felnőtté válik: nem vállal felelősséget, ezért nem köt házasságot, vagy ha mégis, mint férj vagy feleség – egy lesz a gyerekek közül.

 

4. A szülői házból – vagy éppen annak hiányából – ered az elismerés és az érvényesülés vágyának dominanciája is. “Nem voltam fontos senkinek.” “Szüleim elvárásainak nem tudtam megfelelni.” Ezekhez hasonló vallomások hangzanak el sok ember szájából. Legfőbb jellemzőik: teljesítménykényszer, fokozott versenyszellem, mások megelőzésének belső kényszere.

Az emberi lét mindig is túlmutat önmagán, valamire, ami nem önmaga; valamire vagy valakire: egy értelmes célra, amit érdemes beteljesíteni, vagy egy másik személyre, akiben szeretettel találkozunk.

 

Egy ügy iránti szolgálatban vagy egy személy iránti szeretetben az ember önmagát teljesíti ki. Minél inkább feloldódik a feladatában, minél odaadóbb a partnerével szemben, annál inkább ember, annál inkább lesz önmaga. Önmagát megvalósítani az ember csak abban a mértékben képes, amennyire megfeledkezik önmagáról és túllép önmagán.

 

Önmegvalósítás csak

másokkal kölcsönhatásban,

velük együtt működve és

értük dolgozva lehetséges.

 

 

Ld. még „Az önmegvalósító ember” c. írásunkat